Új bejegyzés Frissítés

2020.01.25. 08:09 Vendég

Jó az oldal! Vendég

2007.04.26. 19:13

Csorba Piroska: Mesélj rólam Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam és tehozzád hogyan szóltam? Amikor még nem volt beszédem? Honnan tudtad mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél? Meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek? Mesélj anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna?

2007.04.04. 08:43

Egyéb versek Falu végén leng a kasza, a parasztnak nagy a ... munkakedve. A mi utcánk girbe-gurba, minden sarkon áll egy ... rendőr. Sose voltam hozzád durva, mégis elhagytál te ... engem. A konyhába nyitott ablak, gyere babám, jól meg... vacsorázunk

2007.04.04. 08:43

Húsvét hétfő reggelén Mosolyog az ég is Adjatok egy fél decit Mosolygok majd én is. Szabad-e locsolni? Kerékpárral érkeztem, harminc métert fékeztem, Marci vagyok igen laza, locsoljak vagy menjek haza? Zô'd erdôbe vótam Adj egy sört, oszt jó van. Zúg a traktor, szánt az eke, elvtársnő, öntözhetek-e? Anyám tyúkja b...ott tojni, Eljöttem hát locsolkodni! Szeged felől jön a gőzős, Ott locsollak, ahol szőrös! Ól sarkában disznó röfög, Meglocsollak aztán mögyök! Korán reggel útra keltem, Se nem ittam se nem ettem, Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem: alig vártam. Piros tojás fehér nyuszi Locsolásért jár egy puszi. Van nálam egy kis pacsuli, Leloccsintom magát, Ha egy kicsi mázlija van, Szereti a szagát. Húsvét táján édes szokás A vödörrel locsolkodás. Nálam is van szagos kölni, Ha rádöntöm, meg fogsz ölni? Házunk elôtt nagy a fű, nem fogja a kasza; Locsoljon meg titeket az apátok f*sza! Lent a parkban sok a murva, Meglocsollak, te kis ..... (lányka). Nem kell nekem piros tojás, Ide a pénzt, gyerünk, nyomás! Zöld a fű és zöld a páfrány, Meglocsollak, házisárkány! Én még kicsi vagyok, verset nem mondhatok. Majd jönnek a nagyokn mondanak azok! Szabad-e locsolni? Ajtó mögött álltam, Tojásokat láttam, Ha nem kapok belôle, Szarok jönni jövôre! Erdő szélén folyik a kanális, Meglocsollak Téged is, anyád is. Én kis kertész legény vagyok, Magam után szagot hagyok. Locsolhatok? Szomjas vagyok! Én vagyok a török, Locsolkodni jövök. Ha nem kapok piros tojást, Mindent összetörök! Én verset nem tudok, Mondjanak a kicsik, Én csak azért jöttem, Hogy igyak egy kicsit! Falu végén templom, Locsoljak-e? Nemtom. Szép virágok közül csak egy fajtát ismerek, Mely azt mondja: Évi egy locsolást igénylek! Itt van az idő, nem késlekedem, És ha szabad, máris intézkedem! Nem vagyok én nyuszi, Kell nekem a puszi! Gombold ki a blúzocskádat, Hadd locsolom dombocskádat! Nesze hát, CD-ROM, Gyöngyöm, Gyöngyvirágom! Hol a floppy, a boot-floppy? Meghajtómba várom! Red Hat, Linux Debian, Megöntözlek, Debi jány! Piros kalap, fehér nyuszi, Az installért jár egy puszi! Jó reggelt, Angyalkánk! Látjuk, már vártál ránk! Eljöttünk, hogy meglocsoljunk, Ha mást nem, a torkunkat, A jókedv könnyű pírja Borítja el arcunkat. Szép vagy, szép vagy, mint egy angyal, Ne váljunk el hát haraggal! Beesett a hónunk alja, Elő a bort, nosza, rajta! Meglocsollak, s cserébe Tojást tégy e tenyérbe. Csak tojással be nem érem, Néhány csókkal együtt kérem! Nem kell tojás, van már kettő, A koleszterin ettől megnő. Szabad-e locsolni? Lóg a bika töke, Locsolhatok-e? Egy éve volt húsvét, Úgy emlékszem vissza, Sok leányzó azóta is A kölni vizét szidja. Gondoltam hát, nem kell kölni, Fulladjon más a szagától, Ez a víz majd elpárolog, Úgy bizony, magától. Akit ezzel meglocsolok, Nem hervad el soha! Szabad-e locsolni? Ma jöttem egy tojásért, Holnap jövök a leányért. Ha nem kapok tojáskát, Ördög vigye a leánykát! Ajtó mögött állok, Piros tojást látok. Ha nem kapok párjával, Megszököm a lányával! Egy gondolat bánt engemet, Elfelejtettem a versemet... Húsvét van és ötödike, A többit tudod hajolj ide! Húsvét napján azt kívánom, Legyen rúzsos a tojásom...

2007.03.31. 15:36

Jeles napok az évkörben: nagyheti és húsvéti népszokások  változó időpontban   Részletek a "Kerek istenfája, szép tizenkét ága" című néprajzi sorozatunkból (készítette: Hintalan László és Molnár V. József, 1988)            (6 perc) Nagycsütörtök   (2 perc)  a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor a Getsemáné-kertben Jézus búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra: szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát, majd kenyérrel és borral új szövetséget kötött. A régiségben néhol ilyenkor állították a "hajnalfát"; s az asszonyok e napon "keresztet" jártak. Végiglátogatták az utcai és a határban állított kereszteket, s imádkoztak, énekeltek előttük.    Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora (A képek kattintással növelhetők)    A Galga mentén énekükkel "hazahívták" a messze földön nyugvók lelkeit is. A harangok elhallgattak, "Rómába mentek", búgattyúk és kereplők szóltak helyettük. Otthon is eloltották a tüzet, amiképpen a templomban is az örökmécsest. Néhol passiójátékot tartottak; s az egész éjszakát átvirrasztották, hogy együtt lehessenek az ilyenkor virrasztó Jézussal. (Forrás: Molnár V. József: Kalendárium) Ismeretlen késő gótikus mester 1475 körül keletkezett festménye a lábmosásról egy passióoltár bal külső szárnyán Nagycsütörtökhöz köthető az eucharisztia és a papság megalapítása is.   Dsida Jenő:   A szél suhogva borzong   az olajfa lombokon.   A kanyargós úton,által az erdőn   tömöttsorú fáklyások jönnek.   Testemet ételül adtam,   véremet italul adtam,   könnyel mostam meg lábaitokat:   Mégis egyedül maradtam.     Nagycsütörtökön Hajnal-derengés borzong a sötét lombokon. Júdás után, által az erdőn sátánarcú fáklyások jönnek. Testvéreim, tanítványaim! Égignyúló kemény kereszten holnap megölnek engem! És ti alusztok, mélyen alusztok!   Bővebben: http://husvet.osb.hu/nagycsutortok/nagycsutortok.htm http://husvet.osb.hu/nagycsutortok/2001nagycsutortok.htm http://www.communio.hu/szentimre/unnepek/nagycsutort.htm Nagycsütörtökön volt szokás a húsvéti tojások megfestése. A tojás általános tisztelete Jézus születésénél jóval távolibb múltba nyúlik vissza. Az életet hordozó csíra már régóta a világmindenség jelképe a Föld számos népének hitvilágában, jó néhány teremtésmítosz pedig egyenesen a világnak a tojásból való megszületését beszéli el. A tojásfestésen kívül szokás még a termékenységvarázsláshoz kötődő tojássütés, a tojásdobálás, a dombról való tojásgurítás szokása. Nem csupán festett, hanem karcolt, vakart, patkolt, kotort, márványozott, viasszal "írott" is lehet a tojás.    Az általában absztrakt geometriai minták mögött a több évezredes hitvilág szimbolikája bújik meg. A legelterjedtebb a piros tojás, amelynek a színe a vért (Jézus kiöntött vérét), és a tüzet, a szerelmet és a tavaszt, a szabadságot és a feltámadást egyaránt jelképezi. Nagypéntek     (9 perc) Breu: Keresztrefeszítés    A csíki székelységnél "hosszúnap", az északi csángóknál "aszupéntek". Jézus Krisztus kereszthalálának és földbetételének napja. A gyász és a vezeklő szemlélődés ideje. A legtöbb helyen ilyenkor tartották a passiót: Jézus kínszenvedéséről, kereszthaláláról szóló játékot, amely alkalmát adta a kereszt és a kínzóeszközök "számbavételé"-nek is. A nagypénteki misztériumjáték a liturgikus passiómondás gyakorlatából kívánkozott ki a szabad ég alá. Forrása az apokrifokban, középkori látomásokban, obszerváns szerzők épületes műveiben és az íratlan jámborságban keresendő. A szent passió egyik része: Jézus temetése, virrasztása nagypéntek népi liturgiájának máig eleven része. Helyi szokás szerint hol temetőben, hol templomban, hol pedig útszéli kereszteknél, esetleg egy-egy háznál napközben vagy az éjszakába is belenyúlva tartják. Vasvár sajátos hagyománya a "feketelakodalom” (gyászmenyegző).   Passiójáték egy római kőbányában (Burgenland) Albrecht Altdorfer: Megfeszítés Kassel (Németország) 1515-16    Nagypénteken egész éjszaka virrasztanak. Ilyenkor kerítenek sort a gyászmenyegző énekére is, amelytől az ájtatosság a nevét kapta. A barokkban két irányban fejlődött tovább a passió: részben a csíksomlyói passió, misztérium franciskánus útján (külön játékszínben került bemutatásra), részben pedig a jezsuiták kezdeményezte vezeklő körmenetekben, amelyek önostorozó, kereszthordozó életképes felvonulások voltak. (A passió ösztönözte a szabadtéri kálváriák építését, de a "Szentgrádics"-ét is és a keresztek; keresztutak állítását. Szentistván matyó faluban nagypéntek délután a stációkat fáklyafény mellett látogatták végig.) Ipoly felső vidékén a passió szerepei egy-egy családban nemzedékről nemzedékre öröklődnek.    Munkácsy Mihály: Golgota Salvador Dali: Keresztes Szent János Krisztusa    Hétfalu evangélikus csángósága körében még a századfordulón is járta a templomban énekelt passió. A nagypénteki templomi liturgiának máig egyik legjellegzetesebb mozzanata a János-passió anyanyelvi előadása. A szentsír, másként "Úr koporsója" (Csökölyben "Isten koporsója") sajátos hazai liturgikus fejlemény. Már Hartwik győri püspök megemlékezik róla. A szentsír eredetileg csak keresztből állott. Ezt födték be gyolccsal, miseruhával és stólával is, miseénekek kíséretében. Meghintették szenteltvízzel, s úgy füstölték meg, mint a temetésnél szokás. Követ helyeztek rá, lepecsételték, őrség vigyázta. Manapság a nyitott koporsóba fektetett Krisztus-szobrot a benedekiek már nagycsütörtök este ravatalra helyezik, felvirágozzák és a hívek késő éjszakáig virrasztanak mellette. Nagypénteken a csonkamise végeztével a koporsóban hagyott corpust Szent Mihály lovára teszik, és a templomon körmenetben kísérik végig a Koháry-sírbolt fölé állított szentsírhoz. Csanádpalotán "jézuskatonának" nevezik a szentsír őrzőjét. A szentsírt a tápai asszonyok régebben rozmaringgal, a múlhatatlanság virágával ékesítették. Istensegíts székelyei a szentsír elé fektetett feszülethez térden csúszva közeledtek és úgy csókolták meg: pénzt és piros tojást tettek melléje.    Krisztus levétele a keresztről Öregek emlékezetében sokfelé máig megmaradt a "nagypénteki kenyér". Nagypénteken a szegedi tájon nem ég tűz. Kenyeret ezen a napon nem sütöttek, de akkorát mégis dagasztottak, mint a libatojás. Megszárították, eltették, és csak akkor vették elő, ha valaki vízbe fulladt. Ilyenkor a közepét kifúrták és égő szenteltgyertyát állítottak bele. Majd a vízre eresztették és ahol a gyertya belefordult, ott kellett a holttestet keresni. Öreg szőregiek szerint, aki a nagypénteki kenyérből evett, azt a háborúban nem érte golyó, Székesfehérvár-felsővárosi és pölöskefői szokás, hogy a gazdaasszony régebben nagycsütörtökön sütött kenyeret, de csak a húsvéti szentelés után szegték meg.    Pieta, Krisztus elsiratása Nerezi (Macedónia)  1164 Abaliget német gazdaasszonyai nagypénteken egyetlen kenyeret sütnek. Hitük szerint Jézus erre a kenyérszagra támad majd föl. Nagypénteket református, evangélikus szlovákjaink is böjttel ülik meg. Versend horvátjai egész napon át böjtöltek, csupán este, amikor a Hold és a csillagok feljöttek az égre, ettek egy darabka száraz kenyeret és ittak rá vizet. Régebben akadtak olyan emberek Miskén, akik három búzaszemen és három csöpp vízen böjtöltek. Felnémet, Bélapátfalva és más palóc falvak hagyománya szerint nagypénteken éppúgy terítették meg az asztalt, mint karácsony estéjén. Zagyvarékason nagyhét alkalmán piros almát dobtak a kútba. Egész héten erről ivott az ember és jószág is. Húsvétkor vették ki a kútból és megették.    Pieta Nagypénteket ma is hallgatással, különös meghatottsággal, bensőséges átéléssel ünnepli népünk idősebb rétege - a világnak van halottja e napon. Teljes a csönd, a tűz kialszik, a tükröt fekete kendővel takarják le, az órát megállítják. Úgy járnak-kelnek, mintha kinek-kinek házába lenne a mindenek halottja. Istensegíts székelyei az "innapló gúnyát" e napon kitették az udvarra, megfújta a szél, s áldás szállt viselőjére.    Bellini: Pieta  A zagyvarékasiak azt tartják: a nagypénteki káromkodás villámot csalogat. E napon is elmentek a lányos házhoz Nagyécsfalu legényei, de csak azért, hogy fekete szalagot kössenek a fára. Csököly református asszonyai még a század elején is hófehérben, eltakart arccal "igazodtak fel" a nagypénteki gyászistentiszteletre. Református hagyomány, hogy Nagyszalontán az anyák e napon apró gyermekeiket elviszik a templomba, hogy a csöppségek hamarabb tanuljanak beszélni. Régebben a falvak népe a patakok "aranyos vizében” fürdött hajnalon. Apokrif hagyomány őrizte meg, hogy Jézust, amikor Gecemáné kertjéből a városba vezetik, beledobják a megáradt Cedron patakba, más változat szerint át kell gázolnia azon.    Michelangelo: Pieta Az alámerülő Jézus változtatja aranyossá e napon a vizeket. A lovakat a férfiak úsztatják meg az áldott vízben, az asszonynép a patakról hozott vízzel az istállóban locsolta meg a teheneket. "Nagypénteken mossa holló a fiát". A lányok a patakparti füzek alatt fésülködtek, hogy a rontás távol maradjon, hogy a füzek földig hajló zöldaranya majdani anyaságukat erősítse. Napközben, szinte minden vidékünkön mezsgyét tisztogattak, kívül-belül meszelték a házakat, néhol az istállókat és az ólakat is; kitakarították a porta minden zugát, utcát, udvart söpörtek és fölöntözték a megtisztult földet. A lányok e napon is festették, írták a tojásokat. Este (néhol a szerdai, csütörtöki vagy nagyszombati estelen) a litánián, illetve a litánia után "pilátusverést", "pilátus- és júdáségetést" tartottak.   Pieta-jelenet Mel Gibson Passió c. filmjében    Zajt csaptak deszkával, kerepéltek; deszkára rajzolt Pilátus- vagy Júdás-képeket, rongyot, bőrt, fadarabokat raktak a tűzbe - gonoszt, ártó szellemet űztek. Nagypéntek vetőnap borsóra, palántázó alkalom, virágültető nap. Egykor e napon és nagyszombaton tilos volt a szántás, mivel Jézus teste ilyenkor a földben van. A falvak népe meglátogatta halottait, a temetőben sírokat gondozott. (Forrás: Molnár V. József: Kalendárium) Bővebben: http://husvet.osb.hu/nagypentek/nagypentek.htm http://husvet.osb.hu/nagypentek/2002nagypentek.htm http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2003/4/nagypentek.htm http://mathom.dura.hu/duran/index.php?mode=cikk&id=369 Nagyszombat      (5 perc) Nagyszombat húsvét ünnepének előnapja, az Úr sírban nyugvásának napja. Az igazi húsvéti ünneplés nagyszombat délután kezdődik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de – miként az evangélium szerint előre megmondta – harmadnapra, azaz húsvét vasárnap hajnalára feltámadt. Drámai kifejlődésben éli át a liturgia Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség fölött, az egyiptomi rabságból, a sátán szolgaságából való szabadulást, lelkünk föltámadását, és egyúttal ünnepli a keresztfán szerzett megváltásunkat is.       Ekkor van a katolikus liturgiában a tűzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvíz-szentelés, majd a vigíliamise követ. A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak. A templom előtt vagy a templom mellett raktak máglyát. A megszentelt tűz lángjával vagy parazsával gyújtották meg a templom óriási húsvéti gyertyáját, mely nagyobb méretű fehér viaszgyertya, a föltámadt Krisztus jelképe. Pünkösd után a keresztkút mellé helyezik, és a keresztség szentségének kiszolgáltatásakor gyújtják meg. A szentelt tűz maradványait - a júdásszenet - az emberek hazavitték. Sok háznál tartották azt a szokást, hogy nagycsütörtöktől nagyszombatig nem raktak tüzet, majd nagyszombaton az új tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték meg az ünnepi ételt. A megszentelt tűz parazsából és szenéből tettek az állatok ivóvízébe, szétszórták a házban és a földeken. Vihar idején a tűzbe tették, hogy a villám elkerülje a házat. Népszokások (Molnár V. József: Kalendárium)       Másik fontos nagyszombati szertartás a vízszentelés, a templom keresztelővizének megszentelése. Régen ez együtt járt a házak megszentelésével és a középkorban talán a felnőttek valóságos keresztelésével is. Valószínűleg ezzel magyarázható a keresztszülő-keresztgyerek viszony húsvéti megélénkülése, a keresztgyerekek húsvéti megajándékozása. A nagyszombaton szentelt vízhez kapcsolódó egyik hagyomány szerint, akit az új vízben először keresztelnek meg, szerencsés lesz egész életében. Egészségvédő célra használták, gyógyítottak és különböző varázscselekményeket végeztek vele. Népszokások (Molnár V. József: Kalendárium)   Ezután a mindenszentek litániája következik, majd a szentmise. A Glóriára ismét megszólalnak a harangok, az orgona és a csengők, felhangzik az Alleluja.        Ébner Lajos: Húsvéti körmenet    A leglátványosabb nagyszombati szertartás a feltámadási körmenet, ez az elsősorban Közép-Európára jellemző népi szertartás. A középkorban még vasárnap hajnal, ma már nagyszombat estéjén tartják. Régebben a körmenetben a falu legtekintélyesebb embere hordozta körbe a feltámadt Jézus szobrát. A körmenet kivonul a templomból a pappal együtt és a föltámadt Krisztus szobrát, zászlókat visz magával miközben feltámadási énekeket énekel. Szokás a körmenet útvonalán lévő házak ablakába égő gyertyát rakni. Éjszaka Jézus keresésére indultak az emberek. Ekkor a hívők énekelve körbejárták a helységbeli kereszteket, majd a legtávolabbinál megtalálták az általuk előzőleg elrejtett Jézus szobrot. Népszokások (Molnár V. József: Kalendárium)    Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló hagyományos húsvéti vacsorát. Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új. Bővebben: http://www.communio.hu/szentimre/unnepek/nagyszomb.htm http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=47752 http://www.koloknet.hu/jeles/husvet_fiuknak.htm http://www.aprilisiifjak.hu/index.php?csz=312611 magazin.ujember.katolikus.hu/. ../2005.03/06.html http://www.catholic.ro/?to=box&cat=napievangelium&id=107 http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%BAsv%C3%A9 Giotto: Passió - freskósorozat  a páduai Scrovegni kápolnából. (A képek kattintva nagyíthatók) Bevonulás              A kufárok kiűzése    Júdás vállalja a     Az utolsó vacsora   Jézus megmossa    Júdás áruló csókja Jeruzsálembe         a templomból        mester elárulását                                 tanítványai lábát Jézus Kajafás előtt  Megvesszőzése      Útja  a Kálváriára   Megfeszítése         Elsiratása               Feltámadása Húsvét vasárnap    (3 perc) A nagyszombatról vasárnapra virradó éjszaka különleges népi ájtatossága volt a jézuskeresés, istenkeresés, szentsír-keresés, ami tulajdonképpen egész éjszakás ájtatoskodást jelent.     A középkorban egész Magyarországon elterjedt szokás volt a húsvéti határkerülés vagy határjárás. Legtöbbször férfiak vettek részt a határkerülésben, gyalog vagy lóháton nagy zajjal, énekkel olykor imával járták a határt. A katolikus határkerülésnek, miként minden körmenetnek, ősi soron a megszentelt bekerítés, a mágikus körbefoglalás, a veszedelmek és a gonosz távol tartása volt a célja. A húsvéti határkerülést gyakran emlegették a 18. századi határperekben, mint egy-egy földdarab hovatartozását bizonyító cselekményt. Húsvét magasztos virradatán a régi ember hírül vitte a "rábízottnak", a földnek is az Úr nagy győzelmét, a feltámadást, hogy az ártani akaró rosszat, a természeti csapásokat, a fényesruhás Krisztus hatalmával a határtól elrettentse. Az elmúlt század derekán a székelyföldi legények és fiatal házasemberek Nagyszombaton vacsora után a templomot környező temetőben gyülekeztek, s ott megválasztották elöljáróikat: "a főkirálybírót", a "dúló"-kat, a "bíró"-kat, a "pap"-ot, az "énekvezető"-t és másokat. Aztán zsoltárokat zengedezve templomot kerültek, majd az alkalmi pap imádságot rögtönzött, áldást kért, könyörgött a veszedelmek elhárításáért. Imádság után végigvonultak a falun imádkozva és énekelve az utcákon is. Végül a határba látogattak el. Ott kitakarították a mezei forrásokat, hogy bő és jó ivóvizet adjanak, megigazították a határcövekeket. Rossz idő esetén csupán a búzatáblákat járták végig; onnan visszatértek a templomba, imádkoztak, majd a pap áldásával és a főkirálybíró intelmeivel szétoszlottak.         Ekkor már hajnalodott, a legények fenyőágakat törtek, színes szalaggal, cifra pirossal, hímes tojással öltöztették, és kedvesük kapujára tűzték. A fiatal házasok pedig "dideregtek": az ablakok alatt fázósan bebocsátásukat kérték; eláldották a házbelieket és tréfásan kibeszélték a fiatalok titkát; játékukért jutalmat kaptak. Határjáráskor a szomszédfalvak "kerülőivel" is találkoztak. Több falu embere várta együtt a húsvét hajnalon feltámadó Napot, s tűz mellett együtt könyörgött békességért, áldásért. Némely helyen a határjárás után "hajnaloztak". A lányos és fiatal menyecskés házak kapujára barkaágat tűztek. Ahol a kapuról reggelre levették az ágat, oda másnap nem mentek locsolni. (Zalaegerszegen a határjárókat a pap és a hívek egész a falu végéig elkísérték.) A karancsalji palóc lányok és menyecskék húsvétkor tiszta fehérbe öltöznek. A bánáti bolgárok új ruhájukat húsvétkor veszik föl; valamikor országos szokás volt ez.  A húsvéti ételszentelést egyes vidékeken "ételáldás"-nak nevezik. A megszentelt húsvéti eledel megvédte a híveket hosszú böjt után a mértéktelenségtől. A többféle ételnek jelképes szerepe volt. A húsvéti ételek jellegzetes régi neve "kókonya" (kalács, sonka, bárány, tojás, só), keleti eredetű nevén pedig "páska".         A századfordulón Göcsejben sonkát, kalácsot, tojást, tormát küldtek szentelésre egy kengyeles kosárban. A családban mindahányan először a tormából ettek, hogy Krisztus "keserűségét" idézzék  meg magukban. Aki a húst nem küldte szentelésre, az nagyszombat este a kosárba helyezett ételeket az "első ház" ablakába tette, s az Úr angyala ott megáldotta. Evéskor a szentelt tojásból megkínálták egymást. Nagyon megjegyezték, hogy kivel ették, mert ha az erdőben eltévedtek, csak az illetőre kellett gondolniuk és nyomban eligazodtak. Zalában a század elején azok az uradalmi cselédek, pásztorok, akik távol éltek a templomtól, húsvét hajnali eledelüket tarisznyában, kosárban kiakasztották a fákra. Ilyenkor a világot szentelő pápa megáldotta az ő ételeiket is. Kethelyen régen úgy vélekedtek, hogy ahány darabka szentelt hús esik a földre, annyi iccével kevesebb zsírja adódik a disznajuknak, s ahány szem morzsa lehull a kalácsból, annyival kevesebb búzájuk terem.         Felsőberkifaluban a "szentűttet" először a méhekhez vitték; keresztet vetettek vele a kasokra. Tojást, sonkát, kenyeret, bort szenteltettek a zamárdiak, s azt tartották, aki az áldott piros tojásból eszik, nem fog szentség nélkül meghalni. Városdombón a szentelésre egész "ebédösvéka" ételt vittek a fejükön a menyecskék. Az ételeskosarat hímzett terítővel takarták le, ezeket máskor csak a "poszita", az újszülött anyjához vitt ételhez vették elő. A templomban aztán a félig kibontott kosarakat a pad mellé helyezték, szertartás után letakarták; siettek haza, szóba nem álltak senkivel. A szenteltet húsvét reggelén kezdték meg.         Számos vidéken a gazda két falatot készített, az egyiket a tűzbe, a másikat pedig a kútba vetette. A pölöskeiek egy patkó kalácsot, egy jó szelet sonkát és kolbászt szentelés után a templom lépcsőjén várakozó szegényeknek adták. A szentelttel háromszor "megkerítették" a házat Bátya asszonyai. Ipoly felsővidékén az újasszony legelső teendője a húsvéti abrosz hímzése; a lakodalmas kalácsot is ebben vitték a lakodalmas házhoz. Régebben a vetőabroszt is megáldották a templomban, délben az ebédnél ezt terítették föl az asztalra. Szilhalom asszonyai a megszentelendő ételek mellé gyolcszacskóban kukorica- és árpaszemeket tettek; s a jószág ünnepi takarmányába szórták. Istensegítsen kokonyát (húsvéti kalácsot), piros tojást, sonkát, szalonnát, kolbászt, tormát, fokhagymát, sót szenteltettek a napkelti misén. Éhomra ették a gyerekek is; az ételt a családfő osztotta szét. A gyónást sokan hagyták húsvét napjára, hogy áldozás után a szenteltből a kegyelem frissességében egyenek. A "pászka": sonka, tojás, túró, vaj, bárány, torma és bor a szabolcsi görög katolikusoknál. Az ünnepélyes szentelés után valósággal menekülnek vele otthonukba; azt tartják ugyanis, hogy, aki leghátul marad, még abban az esztendőben meghal. Az ópályi lányok a szentelt pászkát a fejük fölé szokták emelni, s mondogatták: híres legyek, mint a pászka! Anarcson a szentelésből hazavitt pászkát körülhordozzák a házban, hogy a gonosz meg a férgek messze kerüljenek onnan. A gazdaasszony Cséken a pászka tetejére tésztából formált öt szentsebet és a kínzáseszközöket teszi.          Alsófehér románságától a pap a szentelésért szép fehér bárányt kap, amely az istentisztelet alatt ott jár szabadon a hívek között. Az óhitűek régen megtartották a halottak húsvétját is, húsvét után egy héttel hétfőn. A sírokon terítettek e napon, s ott szentelte meg az ételeket a pap. Csíknajnádon, Csíkszentimrén a bárányt pénteken ölik meg. Zalaegerszegen nagypénteken tartották a bárányvásárt. Egészbe sütötték meg a húsvéti bárányt Budaörs németjei.     A tojás is az ősi húsvéti eledelekhez tartozik. A tojás, az életnek, az átváltozásnak, az újjászületésnek archaikus jelképe. Amint a tojásból élet kel, éppúgy támad föl Krisztus is a sírjából.     A keresztszülők húsvétkor a feltámadást jelentő tojást elküldték keresztgyermekeiknek. Városdombón a kereszt- és bérmakomák, komaasszonyok korozsmával tisztelték meg egymást: szép fehér abroszba fogott hímes tojással, almával, süteménnyel. A meglátogatott hasonlóval viszonozza. A komalátogatás a keresztgyermek menyegzőjéig tart.           Konyár református faluban az első meghúzott barázdába helyezett tojást beszántották. Másutt a vetőzsákba tették, s arról vetettek. Sövényházán, amikor először viszik valahova az újszülöttet, a vendéglátó háziasszony egy pirosra sült cipóval megkeríti a gyermek arcát, mondván: "ilyen szép lögyél, ilyen jó lögyél, mint ez a cipó." A cipót később koldusnak adják.     A gyermek egy tojást is kap, amelyet édesanyja otthon megfőz és egy csipetnyit a magzat szájába tesz, hogy hamarabb megtanuljon beszélni, az Urat dicsérni. Az egykori Istensegíts hívei a szentsír elé fektetett feszülethez piros tojást tettek. A húsvéti tojással összefüggő "elnyerős" játék a tojássütés, koccintás, kókányolás; Istensegítsen kosolás, a moldvai csángóknál csokkantás, Magyarózdon töröközés. Két tojást összeütnek, akié összetörik, veszít. A húsvéti sonkát sok helyen úgy eszik, hogy csontot nem törnek benne. Evése az algyőiek szerint megvédi az embert, hogy kígyó ne másszék a szájába ebéd utáni pihenőn, nyáron kint a földön. A tormának, hagymának, sónak ősi gonoszűző szerepe van, csakúgy, mint a fokhagymának. A szentelt sóból a gazdaasszony némely vidéken dagasztáskor a tésztába tesz; de e szentelményből az állatok eledelébe is kerül. Göcsejben, Sióagárdon a sonka egy darabka csontját a kémény füstjárójára szokták tenni, hogy a tűzvész távol maradjon. Lesenceújfaluban a rosszul termő fára akasztják ugyanezt. A sonkacsont velőjéből készítették a betegségről való kenőcsöt Homokmégy asszonyai.       Vámosmiskén, Zalavégen, Búcsúszentlászlón egy szentelt piros tojást pohárban a tisztaszoba szekrényének tetejére tesznek. Versed sokácai húsvét napján egy megáldott piros tojást hozzátartozójuk sírjára visznek. Egy szentelt tojást a kútba dobtak régen a nagysimonyiak. Kisáron az első kihajtáskor tojáson át ment ki a portáról a jószág. A szentelt étel maradványait is megbecsülték. Csekefalván a tüzes sebet megégetett szentelt morzsa füstjével orvosolták; nyáron pedig verébkár ellen hintették a gabonaföldekre. Máshol tűzbe vetették, hogy ne kerüljön oktalan állat szájába. Az istálló gerendájára kötözik a sonka csontját Csíkszentkirályon, hogy a "szépasszonyok" ne bogozzák össze a lovak farkát és sörényét. A szegedi tájon a szentelt tojáshéjat a kerti vetemények "kapják meg' és az aprójószággal etetik meg, van ahol a szőlő négy sarkába ássák. Húsvét a rokonság látogatásának, a haragosok fölkeresésének alkalmát is hozta. A kiben-kiben föltámadt Krisztus kért bocsánatot ilyenkor a másiktól, s ő volt a megbocsátó is. (Forrás: Sulinet, Molnár V. József: Kalendárium)     Húsvéti honlapok: http://www.levlap.com/eastereggs1.shtml http://legjobblap.hu/husvet/jatek/tojasfestes.htm http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/husvet1.html http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1998/9815/tojas/tojas.html http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/lm/frame/cikk?id=3790&kat=bn Hagyományos húsvéti ételek: http://www.baratsag.com/text/journal/treasure/easter/ Húsvét hétfő    (7 perc) Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae (1736) c. munkájában többek között ezt írta: ".. úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben ..." Egyes vidékeken "vízbevetőhétfő", "húsvét másnapja" fölszabadult emberi örömök, mindenekelőtt a fiatalság ünnepe. Az életre locsolás alkalma. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, hogy a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű, városokon is ismert. Szeged környékén a legények a lányokat egész vödör vízzel öntötték le, nehogy kelésesek legyenek. Az Ipoly mentén is szervezetten történt a húsvéti locsolás: a legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. Másnap reggel, előre megbeszélt helyen szalonnát kaptak, ahol tojásrántottát készítettek és elfogyasztották. A tojáshéjakat annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Csak ezután indultak el locsolni. A lányok persze igyekeztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték, és vödörszám hordták rá a vizet. A legényszámba nem vett fiúk először a keresztanyjukhoz mentek, akit az ott kapott vízzel meglocsoltak, jutalmul 8-10 hímes tojást kaptak.   Ezután a rokonok, szomszédok lányaihoz mentek. A legények locsolását a lányok húsvéthétfő délutánján személyesen vagy leánypajtásaikkal elküldött tojásokkal viszonozták. A locsolás jutalma általában festett tojás. A Nyárád mentén minden házba bementek a legények, ahol a kapun "hajnalozási ágat" találtak; s a lányokat vödör vízzel öntözték meg, hogy teremjenek ékes virágokat. (Hajdan a vízbemerítéssel, leöntéssel történő keresztelés húsvét "holdudvarában" történt.) A legények a locsolkodásért hímes tojást kaptak. Néhol a vályúba fektették a leányt vagy a patakba dobták. Ez utóbbi szokásban talán az ősi emberáldozat emléke él. A Galga mentén kedden a lányok locsolták meg a legényeket, rendszerint orvul, a palánk "árnyékából".  Kedd      (3 perc) Kakas- és tyúkütést tartottak e napon számos faluban. A legények nyíllal lőtték át a kakast, a lányok pedig bekötött szemmel ütötték le a karóhoz kötözött tyúk fejét. Erre a napra esett a "tojásütő" játékok java is, s este tele vidám locsolómulatságok voltak. Néhol "jakabágat" tűztek a kapukra, illetve "hajnalfát" állítottak a legények a lányosházaknál, a templomkertbe és a legénybíró háza elé; s azt Somogy megyében pünkösdkor táncolták ki. E napon tartották az "emmausjárást" is, amely a határjárásrítusok egyike. Bólyban nagymise után a falu apraja-nagyja ételekkel, italokkal megrakodva fölkerekedik és kimegy a faluszéli borospincékbe, ahol reggelig mulatnak. A lányok és a legények kint labdáznak, hancúroznak. Esti lakoma után körültáncolják a pincét és kezdetét veszi a táncmulatság. Emmausz-járásnak nevezik Budakeszin azt a szokást, hogy helybeliek, illetve a szomszédos falvak rokonsága kölcsönösen meglátogatják egymást. Leányváron a jámborabb hívek korán reggel napkölte előtt szoktak kimenni a szabadba és ott az olvasót imádkozzák.    Szil rábaközi faluból is "mennek Emmausba": a szomszédos községekben rokonokat, ismerősöket látogatnak, a fiataloknak alkalom a párkeresésre. A "húsvéti rét" somogyszobi hagyomány: a fiatalság a rétre ment ki labdázni, s kint volt az egész falu apraja-nagyja is. A budaörsi legények hajnali háromkor kilovagoltak a rétre, harmatba járatták a lovukat. Ilyenkor a falu gulyásának és a kanásznak is ki kellett hajtani a fűre a jószágokat. Kecskeméti szokás volt, hogy húsvét másnapján a város szélén álló Mária kápolnához vonult ki a nép, ahol mulatsággal, vendégeskedéssel, játékkal, lóversennyel töltötték el az időt. A régiségben számos vidéken a vőfélyviselt legények komakulaccsal hívogatták mulatságba a fiatalokat. (Forrás: Molnár V. József: Kalendárium) Locsoló versek Gyermekeknek Kerek erdőn jártam Kék ibolyát láttam. El akart hervadni Meg szabad-e locsolni? Én kis kertész legény vagyok, Rózsavízzel locsolkodok. Úgy locsolom a lányokat, Mint kertész a virágokat. Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág, Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek szépen az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással!             Jó reggelt, jó reggelt, Kedves liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, Hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, Piros tojást láttam, Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ideszálltam. Nesze hát rózsavíz, Gyöngyöm, gyöngyvirágom. Hol a tojás, piros tojás? Tarisznyámba várom! Zöld erdőben jártam, Két őzikét láttam. Az egyik kacsintott, Ide a forintot!              Én még kicsi vagyok, Verset nem tudok. Majd jönnek a nagyok, Mondanak azok.              Ajtó mellett állok, Piros tojást várok. Ha nem adják párjával, Elszökök a lányával! Fiataloknak Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár a puszi!        Itt a húsvét, eljött végre, A szép lányok örömére. Mert a lányok szép virágok, Illatos víz illik rájok. Kit húsvétkor nem locsolnak, Hervadt virág lesz már holnap. Ne fuss el hát, szép virágom, Locsolásért csók jár, három! Ó, tavasszal újult ékes liliomok, Öntözésre méltó gyönyörű virágok! Már eljött az idő, hogy megújuljatok, A Szentlélek Isten szálljon tireátok. No, ti cimboráim, csuporra, vederre, Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre! Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak, Adjon egy pár hímest, Szívemből kívánom, kegyelem magának!      Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni, Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni! Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak, Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak. Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág, Örömünkben együtt örül a megváltott világ. Megváltónk is együtt örül az egész világgal, Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással! Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak, Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának! Elmondom én gyorsan jövetelem célját: Megöntözöm most a környék legszebb lányát. Kívánok e háznak hát mindenből eleget, Főképp békességet, egészséget és szeretetet!        [5-1] Oldal tetejére