|
Szerelmes Idézetek
"A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret,
és világtalan az egész világ." (Weöres S.)
"A boldogság csak egy- egy rendkívüli pillanat, legfeljebb perc. A többi csak a rá való emlékezés." (Dallos Sándor)
"Szerelem... Kézenfogni egy életet és azt mondani neki: Gyere!" (Dallos S.)
"Ha hiszel magadban, minden valósággá válik."
"Ki vagy? A határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent." (Weöres S.)
"Ifjabb voltam s tán jobb lehettem
Találkozásunk idején.
Anyegin, szívemből szerettem,
S szívében mit találtam én?
S válasz mi volt? Szigorúsága.
Egy halk leány szerelme, vágya
Nem is volt újság, ugye nem?
Ma is meghül még- istenem!-
Vérem feddő, hideg szavától
S szemétől...
(Puskin: Anyegin- részlet)
Tudnunk kell, mire vagyunk képesek. Többek vagyunk a semminél, de nem vagyunk minden." (Pascal)
"Rád gondolok most is, könnyeket ejteve,
bár tudom, enyém nem lehetszívednek szerelme...
Majd eljő az est, jöjj édes álom!
Vidd messze lelkem, addíg se fájjon."
Amatőr vagyok, ne érhessen galád vád nézd, s lásd azt, hogy mi vár rád:
"Meghal a remény, és meghal a lélek.
Egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett.
Ekkor már késő, meghalt a lélek.
Szeretlek téged amíg csak élek...
Nélküled picit egyedül vagyok Néha úgy érzem, hogy meghalok Várom a percet, mikor eszedbe jutok Úgy vágyom Rád, hogy belebolondulok. Várom, hogy írj, hogy hívj, hogy keress Várom, hogy rám nézz, hogy kedvesen nevess Hiányzol, bár velem sohasem lehetsz Várom nagyon, várom, hogy szeress...
Mást ölelünk...
Mást
ölelünk és én folyton rád gondolok
Éjszakánként mikor csillagom rám
ragyog
Eszembe jutsz ahogyan fülembe súgnál
De elfú a szél mielőtt
bármit szólnál
Bár a Lelkem állítja: hozzád tartozom
Hisz te vagy a
mosoly mely nevet arcomon
S te vagy az öröm midőn gyönyörködöm
Végre ez
ideát ideje száműznöm
Mert nem élhetek Szerelmem ez'tán veled
Hogy
nem tudnék élni már tovább nélküled .
|
"Egy ilyen szép szerelem csak,
Egyszer adódik az életben,
Ha elfordulsz, megtagadsz,
Akkor is az egyetlen maradsz.
Nem kérek túl sokat csak,
Perceket és az édes mosolyodat.
Várlak...
Nem bánom mi volt, s van,
Csak bújnék hozzád,
Némán boldogan!"
|
|
|
"Felhőkkel száll,
A végtelenbe,
Tiszta szerelmünk,
Mámorító illata,
Te vagy szívemnek,
Legszentebb érzése!
"Örökkön, örökké míg a halál el nem választ" " |
|
|
|
"Szeretni foglak amíg élek,
Csak az hallhatatlan aki szeret.
Úgy ragyog a szívemben,
Ez a csodálatos szerelem,
Mint a csillagok az égen.
Köszönöm,
Hogy vagy nekem,
Hogy egymásra találtunk.
Elvarázsoltad a szívemet ,
Ami most már így marad,
Örökre.
Őrizd ezt a szép szerelmet,
Szívedben,
Mely a síron túl is fog tartani." |
|
|
"Te vagy nekem a legszebb ajándék,
Amit az élettől kaptam,
Köszönöm azt a sok boldog percet,
Amivel megajándékoztad a szívemet!!
Szent Isten,
Hogy én mennyire szeretlek,
Csoda szerelem mely lüktet,
A szívemben,
Egész testemben,
A vágy útra kél,
Elvarázsol.
Legédesebb öröm vagy nekem,
Többre vágysz??
Repülj-szállj,
A szerelem szárnyán,
Engedd szabadon,
Szárnyalni -e csoda szerelmet,
Hisz a csodák,
A szív mélyén születnek!" |
|
|
"Egy álom szerelem tart össze minket,
Kétségbeesve reménytelenül keresem,
Az igazi álmot, hogy boldog legyek veled,
A való életben.
Elszorul szerelmes szívem,
Féltelek,
Fontos vagy számomra,
Elvakít a szerelem,
Szomorú szemed sötétjében,
Ragyog a szerelem,
Félted és én is féltem,
Féltelek attól a fájdalomtól,
Amit én okozhatnék neked.
Őrizd az álmot,
Mely a boldogság,
Szárnyain repít,
A mennyországba!" |
|
|
|
"Fényes csillag vagy mely beragyogja,
Életem minden szerelmes percét,
Fájna és hiányozna,
Ha nem ölelnél csókolnál,
Tele van a szívem az érted érzett,
Szerelem csodálatos varázsával,
Simogató szerelmed,
Öleli-körbe fonja életem,
Boldogság költözött a szívembe,
Meghódítottál és teljesen,
Átadtam magam, szerelmednek!" |
|
|
"Ha távol...
Távol leszel tőlem, s elsodor az élet,
Félek!
De ne hagyd, hogy így legyen,
Maradj velem kérlek." |
|
|
"Beteljesült az igazi álmom,
Megtaláltam a boldogságot,
El nem múló álom bennem él,
Őrzöm az álmot amely,
A boldogság szárnyain,
Száll feléd:
Álmodom a vágyról,
Álmodom a szerelemről,
Álmodom kettőnk csodálatos,
Álom világáról.
Ez a szerelem csak álmaimban él?
Soha nem lesz valóságos?
Mi okoz neked nagyobb csalódást?
Az álom vagy a valóság?" |
|
|
"Távol
Magam elé tekintek és látom a háborgó tengert,
Amint a hófehér habjai a partot mossa.
Tekintetem az ég felé szökell
Hol tündéri képedet ismét meglelé a felhőkben s a csillagokban
Csak Téged kereslek kedvesem.
Hiányod teljesen eltemet...
Nem láthatom angyali tekintetedet
Nem érezhetem érzéki testedet,
melynek melegsége a lelkemet felmelegítette.
Nem nézhetek gyönyörű szemeidbe
melyekbe ha tehetném elvesznék szüntelen.
Már csak néhány nap, oh már csak néhány
és ismét láthatom az arcodat
Érinthetem a bőrödet s érezhetem mindazt
Mit néhány hónapja a titokban kaptam meg..." |
|
|
"Megérintetted a szívemet,
Csábító lelked,
Meleg sugarával,
Csak úgy árad bennem,
Mint a szivárvány.
Simulj hozzám,
Puha selymes,
Kezeddel simogass,
Körül ölel szerelmed,
Tiszta fénye!
Szívemben újra élesztetted,
A szerelmi vágyat,
Csendben, félénken beléd Szerettem!" |
|
|
"Vigyázz erre a gyönyörű,
Könnyfakasztó szerelemre,
Mert többet nem lesz ilyen,
Fogd a kezem, ne engedd el,
Vezess a boldogság szigetére,
Szívünk megpihenhessen végre,
Egymást szeretve!
Bárhova mész ezen a világon,
Ez az édes mámorító,
Szerelem elkísér utadon,
Fáradt szívemet,
Szeresd a szíveddel,
Áraszd el testemet,
Szerelmeddel,
A szerelem varázsa,
Csábítja el a lelkedet,
Szerelemtől hulló könnyeim,
Végtelenül folynak arcomon!" |
|
|
|
"Utolsó éveim legszebb ajándéka,
Te vagy nekem.
Szerelmes szívemet,
Tedd boldoggá édesem,
Gondolj rám bárhol is légy,
Ha már nem leszek,
Csak a múló feledés viharában.
Addig élek csak amíg szeretsz,
Utána meghalok, testestől, lelkestől,
Kialszik bennem a szerelem fénye.
De, had éljek még veled,
Mert félek a haláltól-, ne engedd..." |
|
|
"Még...
Még vágyom hallani minden szavad
Szívemben örökre lágy dallam marad.
De sok szó hamisan cseng, megsért
Lelkembe markol a kétség - szeretsz-e még?
Még várom a csillagfényes éjszakát
Epekedve sóhajtom: szeress és ölelj át.
De másra vársz forró nyári éjjelen
Másnak örülsz, mással nevetsz kedvesem.
Még vágyom minden érintésed
Mely lágyan simogat, mint medret a hűs patak.
De bizalmam elszállt, nem hívlak többé
Akkor sem ha szívem a fájdalomtól megszakad.
Még él bennem a hiú remény
Mint pislákoló gyertya fény.
De ha lassan elolvad a viasz
Kialszik a láng - csak az emlék marad." |
|
|
"Azt kéred, hogy legyek inkább a barátod,
azt, hogy feladjak egy régi álmot.
Szeretném megtenni Érted, de nem tudom,
bennem a hiányod, s az örök fájdalom.
Elfelejteni Téged, nem lehet,
nem tudok parancsolni a szívemnek, hisz SZERET.
Értsd meg, ez nem egy szó mit könnyű kiejteni,
szeretnék Veled maradni, s a "magam módján" szeretni.
Kérlek engedd, hogy Veled maradjak,
SZERETLEK, az érzések mindig megmaradnak.
Elküldhetsz, elzavarhatsz, de soha nem feledlek,
értsd meg már kérlek, én Téged míg élek:
SZERETLEK!!!" |
|
|
"Gyűlölni akarlak, de Téged nem lehet, és nem tudlak soha,
Nem tudom, hogy az élet miért pont velem ennyire mostoha?
Felejteni akarok, s néha amikor azt hiszem sikerülhet,
Akkor Te ismét feltűnsz, és elmém lényedtől nem menekülhet.
Gyűlölöm... Gyűlölöm, hogy veled mindig őszinte voltam,
Hogy szavaimat, nem csak gondolatban mondtam.
S most...itt egy másik, egy kedves és bájos idegen,
De félek, hogy lelkében is csak a Te lelked keresem.
Nem tudom mit csinálsz, s merre vagy most vajon?
De őt gondolataimmal megbántani nem akarom.
Gyenge vagyok tudom, és így bolond az egész életem,
Néha olyat is elhittem, ami szinte lehetetlen.
Nem tudom, hogy milyen a másik, de nagyon kedves velem.
És, hogy tovább folytassam életem, hozzád könyörgöm,
Hogy, kérlek add vissza az érted hullajtott utolsó könnyem!" |
|
|
|
"Néhány napja elmentem sétálni a tópartra. Beledobtam egy követ a
tóba. Azon a helyen, ahol belecsobbant a vízbe, kis hullámkörök
jelentek meg és azok körül egyre nagyobb körök, amíg az egyik elért
egy kacsát, ami épp arra úszkált és semmi köze nem volt a kőhöz. De
nem ijedt meg a váratlan hullámoktól, inkább elkezdett vele
játszani. Ezt a jelenetet végignézve, arra a napra gondoltam, amikor
először beléptem nálatok a kávézóba és megláttalak.
Mintha Isten egy követ dobott volna arra a helyre. Az
energiahullámok elértek engem és egy férfit. Ő is megérezte a
hullámokat, amelyeket a csobbanás keltett. És most? Hogyan tovább?
Élhetek továbbra is úgy, mintha nem történt volna semmi. De úgy is
tehetek, mint a kiskacsa, és szórakoztathatom magam a hullámmal, ami
egyszer csak felkavarta a vizet.
Neve is van ennek a kőnek: SZENVEDÉLY!
Leírhatnám két ember találkozásának szépségét, de nem állhatok meg
itt. Izgat az ismeretlen, a váratlan, a vágy, hogy valamit igazi
lángoló hévvel csináljak, azzal a bizonyossággal, hogy végre valóra
válik egy álmom.
A szenvedély jelet ad nekünk, amelyek vezetnek bennünket. Most az én
feladatom megfejteni ezeket a jeleket. Nem vagyok benne biztos hogy
az volt, de akkor én kaptam egy jelet, amely a vágy volt. A
legmélyebb és legigazibb vágy, hogy közel kerüljek valakihez...
...és ettől kezdve elindul egy láncreakció a férfi és a nő elkezd
játszani. De ami előtte volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé
lökte őket - az megmagyarázhatatlan.
Ez nem más, mint az érintetlen tiszta vágy." |
|
|
"Van egy szív ki téged szeret,
van egy szív mi érted eped!
Egy gondolat kísér szüntelen,
egyet szeretni de azt végtelen!" |
|
|
|
"Szobámban ülve, hangod hallom.
Szobámban ülve, szemem előtt arcodat látom.
Szobámban ülve, csak Te jársz a fejembe.
Szobámban ülve, rádöbbenek
CSAK TÉGED SZERETLEK!"
|
|
|
"Tested félhomályban,
Sötétbe hullva,
Fölém hajol,
Ajkadat rátapasztod,
Forró ajkaimra,
És elmerülünk,
A vágy örvénylő,
hullámaiba.
Bódító szerelmes érzések,
Kerítik hatalmukba,
Testemet.
Bezártál a vágy börtönébe,
Mely körül ölel,
Testem minden érzése,
Feléd szédül.
Szerelmes fuldokló,
Suttogás tör fel ajkaimból..." |
|
|
"Egy új szerelmet hoztál
Már régen éreztem ilyet, mit felkeltettél most bennem;
Vállamon egy szerető kezet,
Velem mosolygó őszinte szemet,
S érzékeny romantikus lelket.
Lassacskán már elfelejtettem milyen érzés a szerelem,
Milyen egy ábrándos tekintet,
Egy gyengéd érintés,
Egy remegő ölelés.
Megjelentél, velem voltál, s most újra érzem,
S féltem el ne veszítsem.
Még csak édes várakozás az első csók után,
Még kezeim remegnek ha simítom arcát,
S lehunyom szemeim ha szótlanul rámtekint.
Kihoztad belőlem a nőt, s a gyermeket,
Kérlek maradj hát,
Éreztesd velem a szerelem hatalmát!" |
|
|
|
"Most oly sötétben borult minden
Nincs nap, hold, csillag az égen
Nincs az életemnek értelme,
Szívem darabokban hever,
Bár tudnám mi szörnyűt tettem,
Ami miatt ezt el kell szenvedjem
Nem bírom már, túl sok ez nekem
Őszintén szeretek valakit, és ezt érdemlem
Nem fogok már mást szeretni ezen a világon,
Mert itt már helyemet nem találom." |
|
|
"Szerelmi fény tündöklő éjén,
Úszik az álom világ,
Engedd be szívedbe a vágy,
Szerelmi fényét és árassza rád,
Szerelmem édes vágytól,
Perzselő sugarát.
Árad belőlem a melegség a szerelem,
Végig söpör testemen az őrjítő vágy.
Borzongok...lelkemben a vágy,
Elfojtott szenvedélye száll feléd,
Szeretkezzünk, hogy együtt zuhanjunk,
A kéj őrületes mesés világába.
Lehunyom szemem és már,
Álmaimmal együtt álmodjuk,
A szerelem örvénylő mámorát!" |
|
|
"Tél van most, havas a táj,
Hideg szél fúj, s a szívem mégis forró tűzben ég.
Felmelegíti valami furcsa érzés, ami jó nagyon,
Szeretlek édesem, szeretlek nagyon, nagyon.
Nem tudom meddig tart, meddig leszel velem,
Most jó és ez számít nekem.
Jó veled, jó minden együtt töltött perc és óra,
Jó a karjaidban megpihenni, hozzád bújni,
Átölelve lenni.
Csak addig légy velem míg szeretsz,
Csak addig, míg úgy érzed neked is jó velem.
Ha menned kell, nem tartalak vissza,
Majd emlékezem az együtt töltött szép napokra,
Fájón égnek majd az emlékek bennem,
De mégis elengedlek, mert tudom menned kellett." |
|
|
"Miért nem hoz utamba a sors?
Miért nem lehetek boldog soha?
Miért nem emelsz fel, látod szenvedek
Tán rossz vagyok,
S a büntetésem a boldogságom ára,
Istenem meddig éljek így?
Kérlek engedd, hogy
egyszer az életben boldog lehessek én." |
|
|
|
"Szeretném, ha egyszer
Szó nélkül megölelnél.
Úgy mint egyszer régen,
Akkor éreztem
Szíved dobbanását
Lelked sóhaját
Nem tudom feledni
hisz akkor a
Szívembe léptél." |
|
|
|
"Ha a tested ezer csillaggá válna, aki az égre nézne, beleszeretne az éjszakába!" |
|
|
|
"Szemed tükrében ragyogok,
Hívnak az álmaink,
Keress szeress lásd melletted,
Vagyok,
Mind a kilégzés,
Olyan puha selymes,
A lépés amivel magadhoz engedsz,
Legyen ajándék minden perc!" |
|
|
|
"Az érzés szenvedélye lüktet bennem,
A vágy dallama zenél szívemben,
Titkos szerelmünk éltető szikrája,
Szívbe markoló nagy-nagy szenvedély!" |
|
|
|
"Tele álmodtam életed minden szerelmes percét,
Édes szavakkal, érzelmekkel, vágyódásokkal, szerelemmel,
Te álmodjad hát tovább ezt a szép szerelmet,
Életed alkonyán!
Beléd szédül minden vágyam,
Életem vágy fakasztó hajnalán,
Téged vár!" |
|
"Lehet, korai kijelentenem,
De meg kell, hogy tegyem,
Hogy elmondjam Neked,
TE VAGY AZ ÉLET NEKEM!
Te vagy az életem,
Ha Te nem vagy nekem,
Nem élet az életem,
Kérlek, legyél mindig velem!" |
|
|
"Kutatok...
Én a Tiédbe, Te az én szemembe nézel.
Az esetet nem érem fel ésszel.
Tudom, hogy imádlak, tudom, hogy szeretlek,
S hogy a nap minden pontjában Téged kereslek.
Ha az égre nézek éjszaka, csillagokat látok.
A csillagok közül, egy igazit sem találok.
Ha Téged látlak égi tünemény.
Feléled bennem egy régi remény:
Bár Te lennél értelme az életemnek,
Hogy szívünk együtt intsen a végtelennek...
...De már tudom, Te vagy az igazi csillag,
Kinek szerető szeme rám tündökölve csillan." |
|
|
|
"Szeretnélek megcsókolni,
Zord időben hozzád bújni!
Elhinni, hogy kellek neked,
Rád nézni és védeni Téged!
Elmúlatni bánatod,
Támasz lenni bármikor!
Lelkednek erőt adni, hogy
Elviseld azt a kínt, amit
Kettőnk szerelme ér!" |
|
|
|
"Fáradt vagy kedvesem?
Hajtsd ide kicsi lelkedet,
Aludhatsz, otthon vagy végre már.
Nyugodt álom, amire vágytál.
Pihenj drága most csak pihenj.
Nem láthat, nem bánthat senki sem.
Álmodd, hogy szép a világ
Tündérek királynője a Föld a palotád.
Szíved tisztasága vigyáz a jóra,
Ami eltört ép lesz újra." |
|
|
"SZERELMI VALLOMÁS
Szeretnélek minden percben látni,
Elfeledni mindazt, ami úgy tud fájni.
Rózsák nyílása, levelek hullása
Elmulasztott percek megbánása.
Téged szeretlek, amíg élek,
Légy enyém örökre, add nekem szíved,
Elolvasod versem függőleges sorát,
Könnyen megtudhatod, miért vágyom úgy Rád!" |
|
|
"Érintés...
Érintésed olyan, mint a lágy tavaszi szellő,
Mely arcom simogatja.
Csókod olyan, mint a méz,
S minden cseppje szívemben lángra lobban
Szerelmem táplálja.
Szemeid esthajnalcsillagként ragyognak rám,
S örömmel tölti be szívem minden zugát.
Számomra Te vagy a fény a sötétségben,
S Te vagy a tűz szívemben." |
|
|
"Játszol...
Játszol kedvesen hajammal,
Röpítesz, viszel messzire
magaddal.
Hozzám bújsz, ölelsz,
simogat a szád,
rabul ejt, szorongat a vágy.
Csókol az ajkad, ringat a karod,
Veled leszek örökre
Érzem, Te is így akarod.
Lélegzeted gyorsul, dobban a szíved
összefonódva suttogod:
maradjak mindig Tied!
Remegő testünk eggyé válik,
örökre egyek leszünk
Ezt érzem, mikor szeretkezünk." |
|
|
|
"Köszönöm kedves, hogy megismertelek,
Köszönöm az első baráti szót,
Köszönöm az ölelést, az első csókot,
El se mondhatom, milyen jó volt.
Köszönöm az édes perceket,
Amikor először súgtad halkan: SZERETLEK." |
|
|
"Még egy óra nélküled
Még egy óra...
Hatvan perc...
Törött lábbal vánszorog az idő.
Az órám nézem...
Visszanéz, arcán gonosz vigyor.
Megbénult a mutató.
Sosem lesz éjfél,
Sosem lesz holnap...
Másodpercek tengerében fuldoklok.
Hiányod a mélybe ránt,
Megöl a csend.
Még egy óra...
Hatvan kínzó perc
És újra élek.
Egy kis időre értelmet nyer az élet.
De addig...
Ebben a végtelen órában...
Minden pillanat lelkem marja.
Sejtjeim neved kiáltják...
Minden idegszálammal hangod emlékébe kapaszkodok.
Ki kell bírnom...
Hamarosan újra kimondhatom "Szeretlek".
Addig várnom kell...
Agyam sötét sarkába húzódva,
Egyedül,
Minden zajra felriadva...
Várnom kell...
Még ötvenkilenc percet..." |
|
|
"Szerelmi vallomás
Szerelmünkből hajtott
Egy kicsiny kis virág
Még csak bimbóban van
Zárva tartja szirmát
De égeti már belül
A szerelem tüze
Ha nem látsz be hozzá
Csak tekints a szemembe
S ha lelátsz a lelkemig
Látni fogod magad
S körötted a tüzet
Mely szívemből fakad
Mely messziről közelít
De meg soha sem éget
S a füledbe súgja:
Hogy szeretlek Téged!" |
|
|
"Csillagok
Felnézek a felhőtlen éjszakai égre,
A csillagok fénye festi azt feketéről kékre.
Tán két szép szemed az, mi onnan rám ragyog?
Vagy a két fénylő égitest az: Te és én vagyok?
Talán én nem is látszom ott fenn melletted,
Mert fényem ragyogásoddal elvetted,
Fény nélküli csillagként elfogyok,
S az éj széli hullócsillag az, mi én vagyok.
Leszállok a földre, s onnan nézem fényed,
Millió fényévekről ragyog rám a lényed.
Egyszer majd Te is el fogod hagyni az eget.
Egyszer, mikor már Te is ragyogtál eleget.
Velem leszel újra, s a sötétben nappalra várva,
Az éjszaka zenéit hallva perdülsz táncra.
Csak táncolsz és táncolsz, mint angyalok az égen,
S ragyogó szemeiddel úgy nézel rám, mint régen.
Szép lassan kel fel a Nap, az éjszakának vége,
Egyikünk sem vágyik vissza már az égre.
A nappali fényben már egyik csillag sem ragyog,
Reggel ily könnyen alszanak el a csillagok." |
|
"Élvezem én az életem veled
Hívogat a szavad, simogat a kezed
Ajkaink összesimulva
Csókod édesen olvad ma
Szívem epedve reád vár
Mi az mi téged rabként zár
Nem enged hozzám szabadon
S én kívül maradok a falakon
Nem bírom soká nélküled
Hívó szóm mért nem leled?
Míg kétségek között remélek
Szerelmes vágyban elégek." | | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
