"Ne add fel sosem amiben hittél, benned él a remény..Ne hagyd, h elvegyék tőled álmaid.. harcolj,s valóra válnak vágyaid."
Nem akarok beilleszkedni 1 más álltal elképzelt világba..Mikor lehetek önmagam?Ha soha, megvetem az életem!Jobb lesz,ha nem leszek !
Egy újabb nap eltelt,
S közelebb a halál,
Furcsa megnyugvás ez -
Most mégis rám talál a kedv,
Hogy élni, élni,
Élni akarok!
Élni úgy igazán.
..
Veled.
Mért ....????
Mért nem bírtok, így aki vagyok elfogadni ?
Mért kell minden nap a szemembe hazudni ?
Mért kéne másnak lennem ?
Mért kell mindenkinek megfelelnem ?
Mért szenvedek mi a bűnöm ?
Mért kell naphosszakat sírva ülnöm ?
Mért kell kínozni, utálni engem ?
Mért kell, valaki mondja már meg mit tettem ?
Mért akartok eltiltani a szerelmemtől ?
Mért kell hogy elegem legyen az életemből ?
Mért vagyok szerelmes ha semmi értelme,
Mért akarom hogy ne szeress, mert akkor senki sem féltene ?
Mért áll közénk minden, mindenki ?
Mért kell a szerelmünkért ennyit szenvedni ?
Mért nem vagy soha mellettem ?
Mért van hogy akit szeretek sosincs velem ?
Mért kell az hogy sírva mindenki lásson ?
Mért jó az hogy szívem örökké rád várjon ?
Mért kell az hogy lelkem a melegben is fázzon ?
Mért és kinek jó az hogy én már a síromat ásom ?
Mért kell türnöm ezt az egészet ?
Mért merülnek fel bennem hazug kérdések ?
Mért kell hogy a pengével felvágjam az erem,
Mért fáj annyira a szívemben a sebem ?
Mért nevet a szám, mikor lelkemből vér csordul ?
Folyik a vérem, ez az a seb ami soha be nem gyógyul…
nemérdekel a világ, már nemérdekel az élet, nemérdekel az sem hogy holnap meghalok vagyélek, nemérdekelnek az emberek, ahírnév se a zene, nemérdekel az életem, a színek a fekete a fehér, nemérdekel hogymennyit érek és hogy ki mennyit ér!leszaromhogy hogy késobb jólfogok dönteni, nemérdekel mártöbbé senki, nemérdekel hogy történt-evalami, leszarom haálmomba megöl valaki, nemérdekelnek a kommunisták, a politika se a hazám!már nemtudérdekelni az országom a rendszer se az UNIO apénz, leszarom a kurvákat ott kinn aváros szélén............................................
"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak elotte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
Vers, cím nélkül
Nem tudom hol vagyok,
Nem tudom ki is vagyok
Nem tudom hova tartok
És nem tudom hova jutok
Nem tudom  hova tenni a Világot
Nem találom a legjobb barátot
Nem tudom barátom-e még
Nem tudom mi szaggatta szét
Nem bírom már ezt a magányt
Elvesztett az ami régen megtalált
Nem bírom ezt a kétséget
Nem bírom hogy már széttépett
NEM BÍROM EZT AZ EGÉSZET!!!
Millio hang egyszerre törik össze, mert hallgatásod szivem siri csöndje..millio szin és millio indulat, rád gondolva szivembol fakad..millio gondolat hangosan duruzsol, és néma csend alatt, millio vágy és millio akarat lázongva forr, ha jön az alkonyat. Millió emlék és millió szó,millió rossz és millio jó,millió arc, és millió jelenet, és csak egy szó: szeretlek
Megfáradt már a lét,elmondja végso énekét.Felejtsetek nem is voltam,egy ismeretlent leltek holtan,a Földön csak álmomban voltam
A fájdalom széttépi szívem, Az érzések megsebzik lelkem, Nem látja senki, csak én érzem, Érzem belehalok, nincs miért élnem ...
Hullik a hó az égbol, mint könnyem szomorú szemembol Csepereg az eso oda fentrol, mint a vér remego kezembol ...
Nem tudom
Nem tudom hova tenni a Világot
Nem találom a legjobb barátot
Nem tudom barátom-e még
Nem tudom mi szaggatta szét
Nem bírom már ezt a magányt
Elvesztett az ami régen megtalált
Nem bírom ezt a kétséget
Nem bírom hogy már széttépett
NEM BÍROM EZT AZ EGÉSZET!!
Nem értem, miért nem hiszel nekem
Mivel értem el, hogy nem bízol bennem?
Mikor érted meg végre, hogy nem hazudok
Bár én nem a Nap körül forgok...
Lassan minden más gondolatom felemészted
S a helyükbe lépsz Te!
Gondolatom csak körülötted forog
De a végére pontot tenni nem tudok.
A szemem is lassan elhomályosul, nem látja a színeket
Vastag köd lepi el...De ezért ti sosem Féltetek!
Körül sem nézek, úgy megyek át az úttesten
Lassan feladja a harcot, s elárul a testem
S én nem leszek más, csak valami parazita
Beléd költözöm hogy beleláss a szívembe
Lásd hogy tiszta!
Tiszta, de a vér ellepte már,
Annyi sebet kapott az évek során
A Te kardod is lassan beleszáll
Kicsordul a vér, s az élet elszáll.
A szerelem tette...
Már látom a halálom,
Érzem ássák a sírom,
Nagyon fáj a lelkem,
Szenvedés az életem.
Tudom hogy emberi kéz,
Egy szívembe szúrt kés,
A lelkemben a tüske,
Melytől fáj a szívem csücske.
A szerelem tette ezt velem,
Összezúzta, s eltiporta szívem,
Már nem is félek,
Csak bánom hogy élek.
Szeretném hogy ölj meg,
Szemem előtt a fehér fény lebeg,
Többet már ne szenvedjek,
Szőke herceget ne keressek,
Nekem te voltán a mindenem,
De széttépted szerelmes szívem,
Utálni még sem tudlak,
S elfeledni soha sem foglak.
Valamikor régen, valahol messze,
Egy lány sirdogált keseregve.
Búját próbálta valahogy enyhíteni,
De hiába, a szív nehezen bír feledni.
Az ész tudta mit kell tenni,
De ha a szív szeret, nehéz ellenkezni.
A fiú nem volt se jó, se szép,
A lány szemében viszont maga a tökély.
Ha egy aprócska dolog mégis megfog benne,
Minden megváltozik, ezt elhiheted.
Életed perceit neki áldozod,
Feléje fog szállni minden kis sóhajod.
Ő az, akiért mindent megtennél,
Akiért a világ végére is elmennél.
Ő nagyképűen és könnyen lemond rólad,
S hiába kéred, már más kezét szorítja.
Ekkor csak egyetlen könnycseppet ejtesz érte,
Mert ha látja, hogy sírsz, csak magában nevetne.
A párnádra borulsz mikor hazaérsz,
Ott sírod ki magad, s kérded: -Miért??
Életedet neki ajándékoznád,
De tudod a boldogság valahol máshol vár rád.
Döntésre jutott a megsebzett szív,
El kell feledni, csakis ez segít.
Felnézett az égre, a csillagos égre,
A srác nevét kiáltotta a sötét éjbe.
Elfelejti őt mostmár mindörökre,
Hisz ha szíve tovább várna, végleg összetörne.
Mese
Először remegek….
Aztán behunyom a szemem,
És magam elé képzelem,
Milyen boldog volt melletted az életem.
Mindig boldog voltam,
Nem is tudom mire vágytam,
De egy napon elrontottam,
Elhibáztam.
Becsaptalak téged,
De főleg magamat,
Meghazuttoltam
A saját szavamat.
Én tettem tönkre,
Nem te tehetsz róla
Miattam lett vége,
Nekem ütött az óra.
Lehetőséget kaptam,
Hogy megszerezzelek,
S te talán kedveltél is engem,
Én pedig szerethettelek.
Csak magamat kellett volna adnom,
De játszottam,
Megjátszottam magam,
Mert tetszeni akartam.
Sajnáltattam magam,
Mert nem beszélsz velem,
Pedig már tudom
Útáltad ha rossz a kedvem.
Te mindig vidám voltál,
Mindenen nevettél és mosolyogtál.
Én nem mertem,
Pedig az életet szeretted bennem.
S most már hiába,
Elveszítettelek,
Nincs esély már arra,
Hogy megszerezzelek.
Már nem tudom bebizonyítani,
Hogy tudnál szeretni,
Lejárt az időm,
A mesét be kell fejezni.
De valamit megértettem:
Ez csak egy mese volt,
Mégis valóságos,
De minden mese ………tanulságos.
Eltávozom
Ha elmondanám mit érzek,
Azzal elrontanék mindent,
De nem akarlak elveszteni,
Ezért eltávozom innen.
Gyakran jársz a fejemben,
S olykor Veled álmodom,
De álom maradsz mindörökké,
Hisz én már sosem változom.
Hazád fia csatába megy,
S vissza sem tér onnan,
Hősi halált hal majd érted,
Hol meghalnak majd sorban.
Most elhagylak, de örülök,
Hisz elmondhatom végre,
Szeretlek, s az vagy nekem,
Mit úgy nevezek: Élet.
...Mikor fekete lesz minden ami szines volt,mikor már leirtad az utolsó sort... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
hova tenni a Világot 
